10. kép: A Vásárhelyi Pál - féle híd terve. A mederfelmérés szerint a Margit-sziget alsó csúcsától majdnem a híd szelvényéig egy zátony húzódott. A fő sodor a pesti ágban haladt. Ennek vége alatt épült volna a kettős pillér. Emelhető tagjai engedték volna át a vízi forgalmat. A gyalogosok a kapuzat felső emeletén akadálytalanul közlekedhettek volna

Az 1820 februárjában megismételt beadványához csatolt műszaki leírás alapján az elképzelt hídról jó fogalmat alkothatunk; Bernhard vonórudas (vagy vonóláncos) ívhidat akart építeni, amelynek egyetlen nyílása ívelte volna át a Duna medrét. Ez az elgondolás az akkori időben kétségtelenül merész, de a műszaki tudományok mai állása mellett, kb. 20 %-os nyílmagasság feltételezésével (a műszaki leírás 3 %-os nyílmagasságot tüntet fel), anyagpazarlással, de mégis kivitelezhető lett A vonórudas ívhíd alapelvében még ma is korszerű, annak idején merész újítás volt. Hasonló szerkezete volt a nagy nyílású erdélyi fahidaknak, továbbá az 1833-42. években épült Maderspach-féle hidaknak is.

Pest vármegye tanácsához nyújtotta be Duna-híd tervét Campmiller József linzi születésű mérnök 1819 novemberében. Tervének lényege, hogy a boltozatokat hajlított fagerendákból tervezte, ezáltal felszerkezete könnyű és nem igényel, csak kevés - összesen négy pillért a Duna medrében. Tervét elvetették, de ő nem nyugodott bele a döntésbe és még évekig igyekezett azt elfogadtatni. Erre volt is némi esélye, hiszen a műszaki tudományok akkori állása szerint hajlított fatartókkal, tehát tulajdonképpen faboltozattal lehetett a legnagyobb nyílásokat áthidalni. A vashidak korszakáig ezért kétségtelenül ez a hídterv volt műszaki szempontból a legmegalapozottabb.

1820 után már csak vasszerkezetű hídterveket mutattak be a vállalkozók. Időrendben első közülük Ikafalvi Baritz György hadmérnök, később a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki 1823-ban a Duna függőhíddal való áthidalására tett javaslatot. Angliai példákra  hivatkozik,  amelyek  szerint a vasláncokra függesztett hídszerkezetek megfelelnek a forgalom és a terhelés követelményeinek. Megépítésük költsége, alatta marad a kŐboltozatú hidakénak. A leírások igen részletesek, azonban tervek nincsenek.

Hasonló gondolatot vetett fel 1825ben Szvoboda János, Pest vármegye főmérnöke, aki német nyelven írott értekezésében egynyílású híd tervét közli. Terve szerint a lánclemezek és a szerkezet vasból, a pályaburkolat fából készült volna.

Mind Baritz, mind Szvoboda tervének mellőzés volt a sorsa és ugyanez történt Trattner Károly mérnökkari százados tervével is, aki elgondolását 1828 februárjában jelentette meg tudományos cikkében.

Vásárhelyi Pál, korának legkiválóbb vízimérnöke, szintén készített Dunahíd tervet, amelynek ismertetését a „Társalkodó"ban, 1832-ben tette közzé. Terve szerint a hídnak három pillére lett volna, egy-egy a partokon és egy ikerpillér a folyó közepén. A középső pillér elhelyezését indokolta a Margit sziget közeli fekvése, mely a víz alatt a medret kettéosztja és a sziget alatt is nyomon követhető. A középső pillér két oszlopa kaput alkot hajók számára és közöttük csapóhídon haladhatott volna a forgalom. A pillér tetejére teraszt javasolt, szép kilátással és - mint humorosan írja - reumával. Tervének elkészítésére - állítólag Széchenyi szólította fel.

A Hoffmann Testvérek és Maderspach Károly cég két tervet nyújtott be: egy négynyílású, és egy háromnyílású, lánccal kombinált, kéttámaszú tartókkal áthidalt szerkezet rajza jelenik meg a képeken. A kéttámaszú tartók minden esetben vonóláncos ívek. A felszerkezetek mindkét végükön csapokkal kapcsolódnak a pillérekhez, így dilatációs mozgásra nincs lehetőség.

Az igen sikeres bányaipari és kohászati cégnek már volt hídépítési tapasztalata (ez Maderspach Károly szaktudását dicséri), de csak kisebb folyókon és más alapozási körülmények mellett dolgoztak.

Vessük fel a kérdést: vajon van-e okunk sajnálni, hogy e tervek egyike sem valósult meg? Nincs, örülhetünk, hogy a Lánchíd megépült, hogy Budapest méltán a szép hidak városa, a Duna part a hidakkal együtt a világörökség része.

11. kép: A Hoffmann és Maderspach féle hidak terve. Mindkét változaton jól látszik az ívek és a vonólánc közé feszitett, többszörös, ferde és függőleges merevítő-vasak rendszere, az alsó és a fölső szélrács. A pillérek alapozását cölöprácsra tervezték. A bekötött telszerkezetek miatt ébredő oldalnyomást a tervezők, feltehetően, a pillérek robosztus méreteivel kivánták ellensúlyozni

TERVEK   ÉS   JAVASLATOK   A   PEST-BUDAI   ÁLLANDÓ    HIDAKRA

Római kor	szerkezet: Fa cölöpökön álló fahíd(?)
1387-1437.	tervező(elrendelő): Luxemburgi Zsigmond szerkezet: kőhíd, a vár közepén széles torony, Pesten magas domb védte volna (A. Bonfini)
1458-1490.	tervező (elrendelő): Hunyadi Mátyás udvari építésze, Averolinus szerkezet: kőhíd, dokumentumok a velencei Szt. Márk Könyvtárban (Horváth Mihály)
1784.	tervező (elrendelő): II. József megbízására, Balla Antal szerkezet: kőhíd, 5 fok szélességű, 13 pilléres - ugyanaz 22 pilléres
1819.	tervező (elrendelő): Campmiller József szerkezet: 5 nyílású, kőpiiléres fa ívhíd
1823.	tervező (elrendelő): Ikafalvi Baritz György szerkezet: 9 nyílású fa vagy kőhíd, 2 vagy 4 nyílású lánchíd
1825	tervező (elrendelő): Szvoboda János szerkezet: 1 nyílású öntöttvas, fa pályával
1825.	tervező (elrendelő): Mitis Ignác - szerkezet: Lánchíd
1828.	tervező (elrendelő): Petrózai Trattner Károly szerkezet: 2 vagy több nyílású lánc vagy dróthíd
1829.	tervező (elrendelő): Marc Isambard Brunel szerkezet: 5 nyílású lánchíd
1831.	tervező (elrendelő): Malvieaux József Keresztélyszerkezet: többnyílású, fajármos fagerenda
1832.	tervező (elrendelő): Somogyi Csizmazia Sándor szerkezet: 1 nyílású dróthíd
1832.	tervező (elrendelő): John Ogden szerkezet: több nyílású vas ívhíd, több nyílású vas lánchíd, több nyílású fa ívhíd
1833.	tervező (elrendelő): Győri Sándor - szerkezet: 1 nyílású lánchíd
1837.	tervező (elrendelő): Sleindl Ferenc szerkezet: 4 nyílású kőpiiléres, szegezett fa ívhíd
1837.	tervező (elrendelő): John Rennie szerkezel: 3 nyílású függőhíd, 2 nyílású függő híd, 5 nyílású öntöttvas ívhíd, 7 nyílású kőboltozatos híd
1837.	tervező (elrendelő): William Tierney Clark - szerkezet: 3 nyílású függőhíd (Nákó-ház), 3 nyílású függőhíd (Plébánia), 1 nyílású gyalogos függőhíd (Angolkisasszonyok)
1838.	tervező (elrendelő): Plews and Slaler - szerkezet: Lánchíd
1838.	tervező (elrendelő): Hoffmann és Maderspath szerkezet: 3 nyílású, láncokra is függesztett, vonóvasas ívhíd, öntöttvas csőidomokból, 4 nyílású vonórudas öntöttvas ívhíd
1839.	tervező (elrendelő): Vásárhelyi Pál szerkezet: 3 nyílású függőhíd, középen ikerpillérrel, emelhető pályával
1845.	tervező (elrendelő): Vizrt István - szerkezet alagút a Duna dalt

12. kép: A Pest és Buda közötti Duna-szakasz helyszínrajza, a mederszelvények és a sodorvonal mélységi adataival. A rajz W. T. Clark 1854-ben megjelent, a Lánchíd tervezését és építését leíró könyvében jelent meg. A kötetben az egyes mederszelvények rajzai is szerepelnek. A felmérés szervezése Vásárhelyi Pál